Álom

Úgy látszik Pudingocskával nagyon egy rugóra jár az agyunk, bár én most más összefüggésben szeretném megközelíteni az álmokat, annak ellenére, hogy én is gyakran vagyok úgy, hogy álmomban tudom, hogy meg kell jegyeznem az álmomat, mert annyira jó, mégis elfelejtem reggelre és akkor csak a Pudingocska által leírt érzés marad: elveszett egy csoda.

Na de most, múlt éjjel nem veszett el. Nagyon régen álmodtam leszbikus jelenettel. Úgy meg még régebben, hogy én voltam az egyik alany. Hogy most ismét, és még emlékszem is rá, azt a múlt heti eseményeknek tudom be.
Mert hiszem, hogy az álmok segítenek feldolgozni az ébrenlét eseményeit, és nem csak a rossz élményeket kell feldolgozni, hanem a jókat is, ahogy a vágyakat is. Nem állítom, hogy mindig minden álmomat – amire emlékszem – ilyen pontosan be tudom határolni, meg tudom magyarázni, kötni tudom valamihez, de most ezt igen és ez nagyon jó érzés.
Nem volt hatalmas álom, nem volt hosszú a sztori, ami lejátszódott benne, de jó érzés volt utána felébredni, mosolyogva:)

Az álom maga annyi volt, hogy egy lánnyal – aki tetszik – autóztunk valahová és célunknál vártuk a páromat, eközben pedig kiderült, hogy ő is hasonlóan érez irántam, mint én iránta. Csókolóztunk. Majd együtt töltöttük a nap további részét, hármasban, de semmi szexuális jellegű, csak kézen fogva andalgás.
Bizonyára egy „hivatásos” álomfejtő egészen másként magyarázná az álmom és annak szimbólumait, de úgy gondolom, hogy a saját álmait mindenki magának tudja a legjobban megmagyarázni, megérteni, hiszen egy külső személy nem ismerheti az ok-okozati összefüggéseket. (Persze kivéve, ha látnok, de azt most inkább hagyjuk)