Norah blogja

Megszűnt az oldalsávon korábban megtalálható blog, mely régen egy pár és a hozzájuk beszállt harmadik úr blogja volt. A címen új blog jött létre, ott pedig a korábbit író hölgy az alábbiakról tájékoztatta a mostanit író hölgyet:

„norah.blog 2009.11.16. 15:18:24
Szia Norah!
Norah vagyok. :) Nem, nincs tudathasadásom, csak most találtam rá a volt blogomra. Legalábbis címben.
Azért szeretnék szólni csak, nehogy meglepetés érjen: ezen a blognéven több, mint 2 évig erősen szexuális tartalmú blogot futtattam, nevezetesen minden álszemérmesség nélkül írtam én, a Párom és egy harmadik személy,a swinger életformáról illetve a többes szexuális kalandokról, nyíltan, de a lehető legkulturáltabb formában és tabuk nélkül igyekeztünk beszélni erről anonim módon. Miután "a foglalkozás elérte a célját" ahogy mondani szokás, illetve egyre kevesebb időnk volt a bejegyzésekre, ezért kb. 2 hónapja megszüntettem.
Ha ez nem zavar, akkor örülök, csak gondoltam szólok, nehogy meglepetések vagy kellemetlenségek érjenek amiatt, hogy velem azonosítanak.
Legjobbakat: egy másik Norah.

Nora(h) 2009.11.16. 21:05:57
Szia,
Köszönöm, hogy szóltál. Nem tudtam Rólad, illetve a lapról. Gondolom látod, hogy ilyen téma jelenleg még nálam nincs. :) Aki meg olvassa az olvassa. Ha meg megrohamoznának, akik ilyen témában szeretnének értekezni, majd találok valahogy megoldást rá. :)
Még 1-szer köszi ;)
Norah2”

A magam részéről sajnálom, hogy a korábbi tartalmak így elvesztek, mert ugyan valóban régen került fel új bejegyzés, de a korábbiak tanulsága szerintem hasznos lehetett volna a későbbi nemzedéknek is. A korábbi blogot szerkesztő hölgy és két úr azonban nem így döntött:( Így döntésüket tudomásul véve levettem a blogot az oldalsávról, már csak azért is, mert a jelenleg a cím lévő blogról még nagy jóindulattal sem lehet elmondani, hogy hasonló olvasmány lenne tartalmilag a miénkkel;)

Párcsere – Erotikus kultúra

Attól, hogy nem keresünk, még beszélgetünk róla. Írunk egymásnak erotikus történeteket. S ezek kapcsán ismét előkerült a téma, ami egyrészről már lerágott csont. De azért mégsem, főként mert itt még nem írtunk róla.

Hogyan lehet a párcserére felkészülni? Nem egyszerű. Mi a magunk részéről rengeteget beszélgettünk róla. Lefektettük természetesen a szabályt, hogy ha bármi bárkinek nem tetszik, akkor azonnal állj van. Aztán átbeszéltük és rájöttünk, hogy azért a kivitelezésnél ennek vannak akadályai, nehézségei. A sok beszélgetés közben arra jutottunk, hogy egy túlspilázzuk, kettő nem lehet az érzéseket előre érezni. S egyébként is ráérünk a „problémával” akkor foglalkozni, amikor felmerült.

De pár napja ismét előkerült a téma. S most inkább a kulturális háttér, mint a saját érzések. Véleményem szerint érdekes dolog ez a swingerezés, fura kettősség van benne. Az elvárások komolyabbak, mint egy normál két résztvevős párkapcsolatban, de a rászánt idő a töredéke. Úgy értem, egy normál tartós párkapcsolatot felépítünk (most tekintsünk el az extrém esetektől, akik egy éjszakás kalandból lettek aranylakodalmas párrá), adunk időt, hogy kialakuljanak a dolgok, megszokjuk egymás szexuális kívánságait, vérmérsékletét. Ezzel szemben egy (legalább) négyes kapcsolatban elvárjuk (elvárnánk) hogy a kölcsönös négyes(többes) szimpátia után azonnal felépüljön ez a fajta bizalom, egymást ismerés. Érdekelne ennek a pszichológiai mibenléte. Hogy miért válnak az emberek ennyire türelmetlenné egy ilyenfajta kapcsolatban, hogy miért érzik „kötelezőnek” a párcserét, mikor a kezdeti keresés nem is arról szólt.
A swingerkeresőknél egyébként megfigyelhető tendencia: kezdetben lányt keresnek harmadiknak – aztán rájönnek, hogy nincs olyan épeszű nő, aki beszáll egy pároshoz harmadiknak (akad egyébként, de ritka, mint a fehér holló), aztán később lányt, vagy párt keresnek a lányok játékához, később kialakul a kíváncsiság/igény a párcsere irányában, ekkor inkább már csak párokat keresnek négyes gabalyodáshoz, aztán letisztul, hogy mit is keresnek igazán, kialakul, hogy akarják-e tényleg a párcserét, vagy sem. Nem mondom, hogy rövid az út és azt sem, hogy nem rögös, éppen a fent leírt türelmetlenségből, aminek azért lássuk be elég komoly kényszerítő ereje van.

Szóval bevallom, hogy nem vagyok teljességgel meggyőzve, hogy tart már itt kicsiny országunk erotikus kultúrája. Nem látom azt, hogy tökéletesen kezelnénk ezeket a helyzeteket, s lenne bennünk elég megértés az iránt, hogy ha a négyesből valaki éppen nem úgy és nem azt érzi, amit a másik három. Igen, ez csak szex, de az embereknek kis hányada tud csak minden érzelmi galiba nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni. Azt kell, hogy mondjam, hogy akik a minden háttér és érzelmi gubancmentes swinger szexre vágynak, azoknak ott a klub, ahol adott esetben még a nevét sem kell tudni az illetőnek, akivel szexeltünk. Gondolom, hogy sokat tisztában vannak ezzel az alap dologgal a klubbal kapcsolatosan, de hát mégis sokan keresnek ilyen-olyan oldalakon, amiből arra kell következtetnem, hogy nem elégíti ki a vágyakat, csak és kizárólag egy szexuális aktus, kell az emberi része is, csak még nem nőttünk fel ennek megfelelő kezeléséhez. Kíváncsi lennék, hogy külföldön, ahol alapjaiban is más a szexuális kultúra egy hogyan van.

Szünet

Ez az egyetlen szó szerepel az adatlapunkon jelenleg, egyetlen kép sincs. Nem akartunk kiregisztrálni, egyrészt, mert azért időnként jó végignézni a felhozatalt, másrészt mert nem akarjuk, hogy lecsapjanak a nevünkre.

Ennek ellenére érkeznek megkeresések. Néhány gyöngyszem, hangsúlyozva, hogy a Szünet szón kívül semmi más nem derült ki az adatlapról, s a párom adatlapja már réges régen nincs meg.

„Aranyosak vagytok a pároddal. Ismerkednénk.”
„Nagyon szexik a képeid.”
„A reglapotok alapján szimpatikusak vagytok. Ismerkedünk?”
„Oltári jó nő vagy! Megdugnálak.”

Ezek jutottak így hirtelen eszembe, de voltak még hasonlók. Nem tudom az ilyen emberek mégis mit várnak, hiszen egyértelműen látszik a levelükből, hogy minden bejelentkezett hölgynek megküldték. Számtalanszor tapasztaltuk korábban is, hogy nem olvassák el a reglapot, csak írnak. Hogy mi alapján az továbbra sem derül ki. De hogy ennyire nem figyelnek oda semmire, az azért megdöbbentő, hiszen ha nem figyel arra, amit írunk, hogyan fog odafigyelni arra amit mondunk, érzünk. De ez már egy másik történet, az erotikus kultúráról…hamarosan, ne menjenek sehová, de mindenképpen térjenek vissza:D

Jaj, még a reglapokról: a legtöbb párosnál megfigyelhető, hogy első körben egy rövid, lényegre törő reglapot alkotnak, aztán ez bővül a tapasztalatok alapján, aztán kb. két sorossá válik az újabb tapasztalatok alapján. De azért itt is akadnak gyöngyszemek….azt hiszem fogok egy gyűjtést csinálni a legkedvencebbekből.;)

Jogos kétkedés

Hosszú időre eltűntünk, az ok egyszerű, életünknek egy olyan szakaszához érkeztünk, amikor nem a swingerezés a legfontosabb. Avagy éppen a jövő swinger nemzedékével vagyunk elfoglalva, s úgy véljük, hogy a babagyártási időszakban, a várandósság alatt, s az első időszakban nem óhajtunk részt venni ilyen irányú mulatságokban. Mivel azonban ez a projekt váratlan nehézségeket vetett fel, hát úgy gondoltam, hogy mindenképpen visszatérek legalább az íráshoz. Sok friss eseményről nem tudok beszámolni, de legalább lezárom a félben hagyott dolgokat, s elmesélem, hogy attól, hogy nem keresünk intenzíven még történnek velünk érdekes dolgok, s beszélgetünk is a témáról, nem is keveset. De akkor szépen sorjában.

Szóval jogos volt a kétkedés. Tavaly májusban tényleg szerveztük az ominózus személyes találkozást, hát nem jött össze. Egyszer sem a mi hibánkból, még olyat is felajánlottunk a hölgynek, hogy egy viszonylag távollévő másik városban meglátogatjuk, ahová váratlanul kellett mennie, nem fogadta el az ajánlatot. El is maradt a kapcsolattartás, mert nem volt hajlandó semmi érdemlegeset elárulni magáról, illetve megmutatni az arcát (bármely intim testrészét szívesen mutatta a kamerába, de az arcát nem, egyetlen pillanatra sem, annak ellenére, hogy én eleget tettem több kérésének is, ő nem akart eleget tenni ennek az egynek). Ezen azért eléggé megsértődtem, s nem igazán vettem komolyan a majd találkozunkra vonatkozó ígéreteket. Jól is tettem, mert egy idő után eltűnt msn-ről. Nem is láttuk egészen az év végéig. Akkor valahogy előkerült és ismét fel akarta venni a kapcsolatot, hogy akkor végre találkozzunk. Bevallom nem én beszélgettem vele, hanem a párom, s nem is igazán tudom, hogy mire jutottak, de már nem zárkóztam el a találkozástól…bár az intim kapcsolattól már igen. Mondanom sem kell, hogy ismét egy lezáratlan beszélgetés alkalmával tűnt el a hölgy, akiről azóta sem hallottunk, bár most már nem is szeretnénk hallani róla.

A történtek alapján sajnos bebizonyosodott, hogy jogos a kétkedés. Pedig jó lett volna, ha nem az.