Az ártatlanság vége…

(avagy jöjjön a női szemszög, ami kedvesem megfogalmazása szerint meglehetősen szűziesre sikeredett, s amit úgy gondoltam, hogy átfogalmazom majd, de aztán nem sokat módosítottam rajta, mert így tükrözi, amik az első gondolatok voltak)

…belátom a cím remekül illene egy erotikus történethez, s ez most nem egészen az lesz…vagy mégis. A múlt heti kellemes tapasztalatok után úgy döntöttünk, hogy ezúttal pénteken nézzük meg a Tik-tak klubot. Nos fél tízkor abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy az első vendégek lehettünk. Bár nem sokkal utánunk a kinti autókban várakozó többiek is beszivárogtak, mégis családiasra sikeredett az este, hiszen mindösszesen 15 vendég volt, ami azért lássuk be eléggé kevéske. Ennek ellenére nem volt rossz az este, bár a hangulat koránt sem volt olyan remek, mint múlt szombaton. Többnyire a bárpultnál ücsörögve beszélgettünk (szemezgettünk):) Aztán fél három körül úgy indultunk haza, hogy még csak körül sem néztünk odafent. (najó az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy rosszul lettem).


Aztán szombaton napközben beszélgettük, hogy mi is legyen a program, s én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy elmehetnénk ismét klubba. Őszintén megvallva nem tudom miért gondoltam, hogy ez jó ötlet, hiszen tartottunk attól, hogy a hóvége miatti anyagiak játszanak közre a gyenge pénteki napban, s úgy sejtettük, hogy ez szombaton sem lesz másként. Mégis arra jutottunk, hogy akkor megyünk. Ismét fél 10re érkeztünk, de ezúttal nem hogy elsőnek nem sikerült lenni, de alig jutott már szabad szekrény. Szóval tekintettel a létszámra már eleve lényegesen jobbnak ígérkezett az este.

Iszogattunk kicsit a bárpultnál, aztán felcsábítottam kedvesemet az emeletre. Meglepetésünkre – a viszonylag korai időpont ellenére – minden helyiség foglalt volt. Azért rövid várakozás után szabaddá vált az egyik zárható rész, ahová be is vettük magunkat. Nem sokáig voltunk kettesben, hamarosan érkezett egy páros, akik kezdetnek csak annyit kérdeztek, hogy mellénk telepedhetnek-e. Nem utasítottuk vissza őket, hiszen tudtuk, hogy mennyire helyszűke van éppen. Aztán mikor már éppen mélyebben elmerültem volna a kedvesem nyújtotta örömökben, megkérdezték, hogy közelebb jöhetnek-e. Gyors egymásra villantott pillantás utána, picit magamat is megdöbbentve igent mondtam, s ezzel a hölgy azonnal kezelésbe vettem a kedvesem legérzékenyebb pontját. Én sem tétováztam viszonozni ezt az ő kedvesénél. Néhány finom érintéssel bepróbálkoztam a hölgynél is, de mivel minden alkalommal elrántotta a kezét, hát arra jutottam, hogy nem vevő az ilyen jellegű élményekre. Így maradtam a párja kényeztetésénél, ahogy ő az én párom kényeztetésénél. Végülis nem beszéltük meg előre, hogy meddig is megyünk el, ha idáig jutunk, így hát mikor a srác megkérdezte, hogy hozzon-e egy óvszert, hát igennel feleltem. S amíg ő elment vadászni a párommal is megsuttogtam, hogy hát akkor most (vagy soha:P) mi fog következni. S be is következett: elvesztettük a párcserés ártatlanságunkat. Mint utólag megbeszéltük szerencsénk volt a párossal, mert nagyon figyelmesek voltak, s tényleg igyekeztek figyelni rá, hogy kellemes élmény legyen, annak ellenére, hogy igazából fogalmuk sem lehetett róla, hogy számunkra ez volt az első ilyen élmény.

Ami érdekes volt, hogy utána mikor beszélgettünk, arra jutottunk, hogy messze nem olyan volt, mint előzetesen vártuk. Hangsúlyozom, hogy kellemes volt, de valahogy nem volt egetrengető. S a félt lelki bonyodalmak is elmaradtak. Tényleg tartottam tőle, hogy lesz valamiféle féltékenység, vagy rossz érzés, de nem volt, legalábbis részemről nem. A dolog személytelensége mindenestre furcsa volt – bár a szex utáni pihenés alatt bemutatkoztunk egymásnak, de mégis valahogy tényleg személytelennek éreztem az egészet. Röviddel utána pontosan úgy fogalmaztam, hogy hát ezt is kipipáltuk:P De persze ez így nem teljesen fedi a valóságot, mert nem úgy értem, hogy megvolt, de soha többet. Mindesetre azt hiszem, most már kedvesem is sikerült meggyőznöm, hogy létezik szex érzelem nélkül, mert ez tényleg ennyi, kölcsönös örömszerzés, szex érzelmi szálak nélkül. (jó esetben lelki bonyodalmak nélkül is, ahogy ez nálunk is volt)

Némi pihenő után ismét felvonultunk az emeletre, mert kedvesem kicsit nehezményezte, hogy nem kényeztethetett. Ezúttal is szerencsénk volt, mert éppen felszabadult egy „zárható” rész, ahová ezúttal be is „zárkóztunk”, így ekkor már csak egymásnak szentelhettük a figyelmünket. Azért időnként természetesen észlelve, hogy van kíváncsiskodó éppen elég.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy ismét hihetetlen népszerűségnek örvendtünk, mert már az első fenti körünkre kaptunk kíséretet, avagy érkezett fel utánunk egy páros, akik a lenti – félreérthetetlen – pillantások alapján konkrétan miattunk érkeztek fel. A második körre két páros is jött utánunk, s amennyire láttuk elfoglaltságunk közepette, meglehetősen csalódottan tapasztalták, hogy nem vágytunk társaságra. Félreértés ne essék nem volt semmi gond egyik párossal sem, sőt, csak az elsőnél kicsit sokáig tanakodtak, s már „lecsaptak” ránk, a másodiknál meg hát úgy voltunk vele, hogy semmit nem szabad túlzásba vinni – főleg az első alkalommal;) (ahogy elolvastam kedvesem beszámolóját, látom, hogy ő nem egészen ezekkel a számokkal „dolgozik” mint én, de hát attól szép az élet, hogy szubjektív:P)


Azt azért elismerem, hogy most már, hogy gazdagabb vagyok ezzel a tapasztalattal, kipróbálnám a párcserét egy kapcsolat keretében is;)

Mindesetre összességében nagyon kellemes hétvégét töltöttünk a Tik-takban és egészen biztos, hogy ismét vissza fogunk még térni. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ehhez:D