2012. március 20., kedd

Hármasban

Szilveszter óta szervezgettük. Swingertudatra ébredésünk óta vágyunk rá. A Tik-tak maratonra összejött…bár csak reméltük, hogy tényleg összejön. Kicsit más volt, mint megálmodtuk, kicsit más, mint szerettük volna, kicsit más, mint vártuk.

Az egész keresés abból indult, hogy legyen egy lány harmadiknak, legyen egy lány nekem, lányos játékokhoz. S-ról tudtuk, hogy nem csak lányos játékra vágyik, konkrétan úgy fogalmazott, ahogy én is szoktam: Klassz a lányos dolog, de a szexhez kell a fasz:) Nem bántuk, sőt:D Viszont S.-nak van blogja, s az én kedves A.-m el is olvasta…én csak részleteket.

Találkozásunk vicces volt kicsit, mert S.-t lényegében mindenki ismeri a klubban, de minket köszöntött elsőként;) De lényegében egyszerre érkezett kedves barátainkkal, így kicsit fura lett az első pár perc. Aztán oldódott, megoldódott a helyzet. S. panaszkodott, hogy nem érzi túl jól magát, de ha kicsit sikerül összekapnia magát, akkor szívesen felvonulna velünk. Sikerült;)
 

Felmentünk körülnézni, és mázlinkra éppen fel is szabadult az egyik "zárható" rész. Le is csaptunk rá. Ahhoz képest, hogy mennyit szerveztük, mennyit beszélgettünk már előtte, kicsit furcsán indult a dolog…ahogy általában házi verziókban szokott (avagy hogyan térjünk át a beszélgetésről a szexre), de azért beindult. Lassan és kellemesen, finom mozdulatokkal. Érzésem szerint A. és én is próbáltuk kettős tűz alá venni S.-t, legalábbis igyekeztünk kényeztetni. S. sem tétlenkedett, mind a kettőnknél sikerült megtalálnia az érzékeny pontokat. Izgalmas és finom volt, bár nem teljesen olyan, amilyennek megálmodtam. Részemről nem szűkölködtem az élvezetekben, de nyilván könnyű dolgom volt, elvégre világ életemben a könnyen orgazmizáló típus voltam. Láttam A.-n, hogy ideges, ismerem, hogy ilyen helyzetben általában az. Láttam, hogy S.-nak édes kevesek vagyunk. S láttam, hogy agyon tervezett, de gyorsan jött együttlétünk rohamosan a végéhez közeledik. Hosszabbítani akartam, változtatni, boldoggá tenni. Nem jött össze. Szétrebbentünk. De S. nem tűnt morcosnak…együtt távoztunk.

Másnapra nem ígértük magunkat, meglepetésként jelentünk meg. Szexuális témában csak egymásra vágytunk, de valahogy nem úgy, nem jól jött ki a lépés. Az egyiknél sikerült S.-t kizárni…nem igazán tudtuk mit tegyünk, mert még mélyen élt bennünk a tegnap emléke, azé a tegnapé, amit kudarcként éltünk meg. Aztán beszélgettünk S.-val kicsit, végül elbúcsúztunk.

Furcsa volt, nem ezt akartuk, nem ezt vártuk, nem ezt álmodtuk. Valahogy úgy gondoltuk, hogy mindenkinek jó lesz, izgalmas, kielégítő. Nem volt az. S ez kudarcélmény volt, olyan fajta, aminél fél az ember tőle, hogy nem lesz legközelebb, nem lesz lehetőség a "bizonyításra". Hát egyenlőre úgy tűnik ez az eset mégsem ilyen….meglátjuk mi és hogyan alakul a továbbiakban.

Nincsenek megjegyzések: