hogy ellaposodik/lankad a szexuális lelkesedés. Egy kapcsolat elején, amikor a páros még lényegében másra sem gondol, mint a szexre, elképzelhetetlen, hogy eljön majd az idő, amikor meg kell küzdeni a pezsgésért és aktivitásért. Félreértés ne essék, nem a vágy múlt el. Csak egy csomó dolog került az életünkbe, ami korábban nem volt benne (munka, saját háztartás, ilyen-olyan kötelezettségek) és amik nem mindig vannak jó hatással a szexuális életre.
Tisztában vagyunk vele, hogy természetes, hogy egy kapcsolatban hullámzik a szexualitás, de biztosak vagyunk benne, hogy ahhoz, hogy ne maradjon véglegesen hullámvölgyben, beszélgetni kell róla és tenni kell érte. És itt most nem a swingeres életről beszélek, mert az egészen más, ugyan természetesen hozzájárul a pezsgő szexuális élethez, de önmagában nem elég.
Szerencsésnek tartom a kapcsolatunkat, hogy mindent meg tudunk beszélni. Magunkra vonatkoztatva, semmiképpen nem értek egyet a szállóigével: „Van aki beszél a szexről és van aki csinálja”. Mi tényleg beszélünk is és csináljuk is. Utóbbiban vannak néha fennakadások. Nyilván van ami egészségügyi okból adódik, azon nem tud az ember változtatni. De a kedvtelenségen, lustaságon igen. (Igen lustaság…az vesse rám az első követ, aki még sosem volt úgy, hogy bár kívánta a párját lusta volt nekiállni tenni is érte).
Újra és újra előkerülő téma, hogy hogyan dobjuk fel – a swingeres kereséses/bulikon, szexuális játékokon, ruhákon kívül – a szexuális életünket. Ezek tulajdonképpen bizalmi, vágyelárulós beszélgetések. Mert úgy vélem, hogy sok év után is tudunk újat mondani egymásnak, ahogy azt is, hogy változnak az ember igényei, vágyai, elvárásai. És hát ha ezekről nem beszélünk, az komoly problémákat szülhet. (Párom még kapcsolatunk elején kérdezte meg, hogy mennyire fontos a szex egy kapcsolatban, akkor meglepetésére azt válaszoltam, hogy a legfontosabb, mert ha az nem működik, akkor igazából semmi…azóta megértette, én pedig ezt azóta is tartom).
Nálunk az ilyen beszélgetésekkor mindenféle vágyak előszoktak kerülni, amiből van ami megvalósul, van ami nem, de az mindig előny, hogy új erőre kap a vágy, ami valójában nem múlt el, csak – ahogy fentebb is írtam – ellustult, elfáradt.
És hát akkor néhány részlet: mindig arra jutunk, hogy a váratlanság, a spontaneitás hiányzik a legjobban, ami régen megvolt, adott volt, mostanra viszont sajnos nem adott, tekintettel az egyéb jellegű kötelezettségekre. Igyekszünk figyelni rá, hogy ne legyen rutin a szeretkezés (ez nehezebb, mint amilyennek hangzik). Szoktunk egymásnak erotikus történeteket írni, ami tulajdonképpen a vágyak megfogalmazása, vagy éppen nem, de mindenképpen nagyon izgató. Megegyeztünk, hogy párom időnként csempész nekem valamilyen a munkahelyen is használható játékot a táskámba, aztán napközben jelzi, hogy mikor kezdjem el használni (meg hogy egyáltalán ott van:P). Én igyekszem minél gyakrabban azon vágyát teljesíteni, hogy szexi ruhába öltözve várom haza (nem egyszerű, mert az esetek 99%-ában együtt megyünk-jövünk). Szoktunk együtt sztorikat olvasni, filmet nézni, társasjátékot játszani. És az idei tavasz egyik nagyon komoly terve egy konkrét szexhétvége, ami semmi másról nem szól, csak a szeretkezésről, esetleg szünetként némi wellness pihegésről. Erre még keressük a megfelelő helyet (azért nem otthon, mert ott nem tud az ember annyira kikapcsolni, mert akkor főzés, rendrakás…stb.) és időpontot, de természetesen be fogunk számolni róla.
2 megjegyzés:
:) plusz vegyük hozzá, hogy a szex olyan, hogy minél többet csinálja az ember, annál jobban kívánja. és minél kevesebbet csinálja, annál kevésbé.:)
Ez nagy igazság, ezért is hiányzik nagyon az, hogy bármikor egymásra ugorhassunk...ami azért a fősulis évek alatt adott volt.
Megjegyzés küldése