Attól, hogy nem keresünk, még beszélgetünk róla. Írunk egymásnak erotikus történeteket. S ezek kapcsán ismét előkerült a téma, ami egyrészről már lerágott csont. De azért mégsem, főként mert itt még nem írtunk róla.
Hogyan lehet a párcserére felkészülni? Nem egyszerű. Mi a magunk részéről rengeteget beszélgettünk róla. Lefektettük természetesen a szabályt, hogy ha bármi bárkinek nem tetszik, akkor azonnal állj van. Aztán átbeszéltük és rájöttünk, hogy azért a kivitelezésnél ennek vannak akadályai, nehézségei. A sok beszélgetés közben arra jutottunk, hogy egy túlspilázzuk, kettő nem lehet az érzéseket előre érezni. S egyébként is ráérünk a „problémával” akkor foglalkozni, amikor felmerült.
De pár napja ismét előkerült a téma. S most inkább a kulturális háttér, mint a saját érzések. Véleményem szerint érdekes dolog ez a swingerezés, fura kettősség van benne. Az elvárások komolyabbak, mint egy normál két résztvevős párkapcsolatban, de a rászánt idő a töredéke. Úgy értem, egy normál tartós párkapcsolatot felépítünk (most tekintsünk el az extrém esetektől, akik egy éjszakás kalandból lettek aranylakodalmas párrá), adunk időt, hogy kialakuljanak a dolgok, megszokjuk egymás szexuális kívánságait, vérmérsékletét. Ezzel szemben egy (legalább) négyes kapcsolatban elvárjuk (elvárnánk) hogy a kölcsönös négyes(többes) szimpátia után azonnal felépüljön ez a fajta bizalom, egymást ismerés. Érdekelne ennek a pszichológiai mibenléte. Hogy miért válnak az emberek ennyire türelmetlenné egy ilyenfajta kapcsolatban, hogy miért érzik „kötelezőnek” a párcserét, mikor a kezdeti keresés nem is arról szólt.
A swingerkeresőknél egyébként megfigyelhető tendencia: kezdetben lányt keresnek harmadiknak – aztán rájönnek, hogy nincs olyan épeszű nő, aki beszáll egy pároshoz harmadiknak (akad egyébként, de ritka, mint a fehér holló), aztán később lányt, vagy párt keresnek a lányok játékához, később kialakul a kíváncsiság/igény a párcsere irányában, ekkor inkább már csak párokat keresnek négyes gabalyodáshoz, aztán letisztul, hogy mit is keresnek igazán, kialakul, hogy akarják-e tényleg a párcserét, vagy sem. Nem mondom, hogy rövid az út és azt sem, hogy nem rögös, éppen a fent leírt türelmetlenségből, aminek azért lássuk be elég komoly kényszerítő ereje van.
Szóval bevallom, hogy nem vagyok teljességgel meggyőzve, hogy tart már itt kicsiny országunk erotikus kultúrája. Nem látom azt, hogy tökéletesen kezelnénk ezeket a helyzeteket, s lenne bennünk elég megértés az iránt, hogy ha a négyesből valaki éppen nem úgy és nem azt érzi, amit a másik három. Igen, ez csak szex, de az embereknek kis hányada tud csak minden érzelmi galiba nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni. Azt kell, hogy mondjam, hogy akik a minden háttér és érzelmi gubancmentes swinger szexre vágynak, azoknak ott a klub, ahol adott esetben még a nevét sem kell tudni az illetőnek, akivel szexeltünk. Gondolom, hogy sokat tisztában vannak ezzel az alap dologgal a klubbal kapcsolatosan, de hát mégis sokan keresnek ilyen-olyan oldalakon, amiből arra kell következtetnem, hogy nem elégíti ki a vágyakat, csak és kizárólag egy szexuális aktus, kell az emberi része is, csak még nem nőttünk fel ennek megfelelő kezeléséhez. Kíváncsi lennék, hogy külföldön, ahol alapjaiban is más a szexuális kultúra egy hogyan van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése