Elveszett türelem

Amikor az elején elkezdtünk keresgélni természetes volt, hogy hihetetlen lelkesedéssel és türelemmel vetettük bele magunkat. Aztán szerencsénk is volt, mert jól alakultak a dolgok. Persze voltak hullámvölgyek, amikor nem úgy mentek a dolgok, nem volt érdeklődő, ha volt, akkor pedig hamar kiderült, hogy nem egymást keressük, de továbbra sem fárasztott a dolog. Szerettük a keresgélés izgalmát, a képcserét megelőző lányok közötti telefonbeszélgetéseket (később msn-videózást), a puhatolózó msnezést.

Na ez utóbbi változott meg gyökeresen az elmúlt időszakban. Bizonyos okok miatt (erről majd később) nem keresünk intenzíven, de nem utasítunk el senkit, aki szeretne velünk ismerkedni.

Már korábban is megfigyeltük, hogy ha éppen nem keresünk, akkor a minket keresők valahogy felélénkülnek. Most sincs ez másként. Nem gond, msn-ezünk. Gondoltam ezt egészen tegnapig. Amikor is puhatolózó msn-ezünk egy párossal. Ők kerestek meg minket. Kérdezgetünk, beszélgetünk, képet cserélgetünk. És akkor felteszek egy viszonylag egyszerű és nem túl intim kérdést (a köztünk lévő távolságból adódót), erre lefagynak, de olyan szinten, hogy közel egy órát nem írtak semmit (ma kiderült, hogy némi szexuális programjuk akadt, azért nem válaszoltak). És akkor értettem meg, amit korábban egy páros írt, hogy nem nagy msnezők, mégpedig pontosan azt, hogy ennek nem az az oka, hogy nem szeretnek beszélgetni, hanem az, hogy előre megbeszélünk egy csomó mindent, amiről adott esetben a személyes találkozáskor kiderülhet, hogy teljességgel felesleges volt. Mert lássuk be, hogy hiába a képcsere, a telefonbeszélgetés, a kamerás beszélgetés, a lényeg úgyis a személyes találkozáskor derül ki (néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve). Többek között ezért is utálom, amikor egy kép alapján azt mondják, hogy mégse, főleg, mert adott esetben az erotikus (arcnélküli) képek alapján kerestek meg.

Szóval a lényeg, amit ebből az egészből ki akartam hozni, hogy valahol elveszett a türelem, amit megfogalmazhatok úgy is, hogy változott a keresésünk. Félreértés ne essék, nem azt akarom, hogy az első e-mail után rögtön találkozzunk, de már messze nem látom annyira sok értelmét a hosszú msn beszélgetéseknek, főleg a személyes találkozás előtt. Persze megértem én, hogy a távolság esetében nem olyan könnyű megoldani egy semleges helyes találkát, és azzal is tisztában vagyok, hogy ha bármelyik páros saját kuckójában ejtjük meg az első találkát, akkor annak már van egyfajta szexre kényszerítő ereje. Sőt azt is látom, hogy a vendéglátó párosnak van a nehezebb dolga, hiszen a vendég simán leléphet, vagyis, ha nem tetszik neki a másik páros, egyszerűen elbúcsúznak, míg a vendéglátó ezt nem teheti meg. Na meg persze, hogy ebben az esetben azonnali döntés szükséges, nincs idő emésztgetni, kibeszélni a dolgot. De mégis azt mondom, hogy sosem láttam ennyire nagy jelentőségét annak, hogy személyes találkozó minél előbb, mint most, mert meguntam a felesleges köröket. És egyre inkább úgy gondolom, hogy ezt nagyobb távolság esetén is meg kell tudni oldani, akár valami félúton találkozós változatban, akár valamelyik párosnál (leküzdve a kényszerítő erőket).

Amúgy meg még a keresgélés elején olvastuk egy hirdető páros oldalán, hogy távolság Moszkva és Bagdad között van, Magyarországon belül nincs. Ezzel mondjuk teljesen nem értek egyet, mert adott esetben nem annyira vicces, hogy ha folyton csak az egyik páros megy, illetve az sem, ha szeretkezés után közvetlenül még haza kell vezetni, mert nem megoldható az ottalvás.